Tisztel címzett!

Tiltakoztam már 2019. évi CXI. számú Btk.-t módosító törvény T/8018 számú előkészítése során is, majd a tiltakozásom alapjául szolgáló érveket is részben tartalmazó panasz alapján született meg az Alkotmánybíróság 24/2021. (VII. 21.) AB határozata, amely megállapította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 187. § (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség tényét, amely alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 187. § (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben nem a normavilágosság alkotmányos követelményének megfelelően szabályozta a cselekmény elkövetési magatartását. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. március hó 31. napjáig tegyen eleget.

Az alábbiak szerint, ezúton magam és a Hipnózis Érdekvédelmi Egyesület nevében is ismét tiltakozom, és ismételten felhívom a figyelmüket a szabályozással kapcsolatos kifogásokra, sérelmekre. Az alábbi tartalom kiegészítéseként levelemhez csatolom korábbi tiltakozásom és annak beadásáról szóló igazolásokat. Melyekből kiderül az a sajnálatos tény, hogy beadványaimat egyetlen esetben sem méltatták válaszadásra, ami azt is feltételezni engedi, hogy megfontolás tárgyává sem tették. Ugyanakkor az alkotmánybírósági határozat is az általam is jelzettekre hívta fel figyelmüket. Bízom benne, hogy ezúttal ezen beadványom nem jut ugyanarra a sorsra, mint a korábbiak és végre nem csak válaszadásra hanem megfontolásra érdemesnek is méltatják.

Ezúton hívom fel figyelmüket az egyik legfontosabb tényre, melyet az alábbiakban részletesen kifejtek. Addig ameddig Magyarországon a törvényalkotás során a törvényekben nem a mi hivatalos és kifejező magyar nyelvünket használják, nem valósulhat meg a szabályérthetőség, a normavilágosság. Éppen ezt az alapvető követelményt hagyta figyelmen kívül-, ugyanakkor egyben ki is használta a törvénytervezetet benyújtó, és az országgyűlés is.

Alapjaiban sérül a magyar jogállamiság, mert Alaptörvényünk szerint Magyarország hivatalos nyelve a magyar, ugyanakkor a tárgyalt Törvény idegen szavakat használ.

Alkotmányos sérelmet okoz az is, hogy a Törvény egy el nem követett, meg sem valósult cselekményt kíván büntetni, csak feltételezve, hogy bárki is sérelmet szenvedne, károsulna.

A törvény több ponton is sérti az emberek alapvető önrendelkezési szabadságának az alább jogosítványait:

1, az egészséghez való jogot;

2, az emberrel született szabadság alapján fennálló önrendelkezés jogát;

3, a gondolatszabadságot, a gondolathoz és annak kinyilvánításához, változtatásához való jogot.

Természettudományos megalapozottság hiányában nem lehet törvényt alkotni!

Természettudomány pl. a matematika: 1+1=2 és ezt akárhányszor ismétlem mindig ugyanarra az eredményre jutok.

Sem az “orvoslás”, sem a filozófia, sem a pszichológia, sem a pszichoterápia protokollja nem rendelkezik természettudományos bizonyítottsággal! Ezeken a területeken nem lehet mindig ugyanarra az eredményre jutni! Ezért ezek nem objektív alapokon nyugvó tudományok! Egy a pszichológusi társadalmon belüli szűk kör által felállított tudománytalan protokollt kíván az Egészségügyön kívülre is kiterjeszteni a szabályozás. Az említett „tudományágak” között és azokon belül is viták vannak, és nem valószínű, hogy az ellentétes álláspontok között a közeljövőben egyetértés alakulhat ki. A vitatott nézetek tudományos meggyőző erő, bizonyítottság, de semmi esetre sem politikai viszonyok időszakos alakulásának függvényében válhatnak csak uralkodóvá, elfogadottá!

Részletesebb kifejtés nélkül utalok arra, hogy a tudományos élet is jelentős változáson ment át, és ez a változás mind a mai napig tart. A különböző tudományágak területei változnak, újabb területek jönnek létre, átrendeződnek a határok, egyes részek megszűnnek, újak alakulnak.

Az idő- és tárgyszerűen legérintettebbnek tartott pszichológia területe a legváltozatosabb. A tudomány elismert képviselői éppen a lélek fogalmát tartják az egyház, a vallás körébe tartozónak. Ez az alapkérdés egyben azt jelenti, hogy amennyiben a “pszichológia” szó alapvető, magyar nyelvű jelentésének a “lélektant” tekintjük, úgy ezt a szemléletet tekintve éppen a pszichológia tudomány alapvető jelentése szerinti tárgya, a lélek vizsgálata kerül ki a tudomány vizsgálati területéről. A jelenleg uralkodó pszichológia tudomány válságát, de mindenképpen a változásának szükségszerűségét jelzi az, hogy jelenleg nem képes az egyszerű, szervi ideg- és agyműködés mellett tudományos alapossággal meghatározni, feltárni, elemezni a gondolat-gondolkodás, szellem-szellemiség, érzet-érzelem, a velünk született és fejlesztett képességek-készségek stb. fogalmát. Megjegyzem, hogy az egyszerűnek vélt, szervi ideg- és agyműködés is változó, eltérő tudományágak (pl.: orvostudomány, filozófia stb.) területére tartozik.

Egyszerűen látható, hogy hasonló, rokon fogalmak meghatározása, egymástól való elhatárolása sem valósul meg egyértelműen a mai tudományos élet rendszerében. Ez felveti egyrészt a különböző tudományágak rendszerében történő, rendszerező rendezés szükségességét, másrészt egyben azt is igazolja, hogy a nem egyértelműen meghatározott, nem teljeskörű ismeretanyaggal rendelkező tudomány művelői minősíthetik magukat a tudás legfőbb letéteményeseinek, és a bizonytalan, hiányos tudásukat kíséreljék meg a kiváltságaik, akár jogszabályalkotással is történő megvédésére, uralkodóvá tételére felhasználni, miközben a pszichológia és az orvoslás is a megismételhetetlenség és a törvényszerűségek meghatározhatatlanságának a válságát éli! Ezért egy újabb megalapozatlan Törvény alkotása helyett, az elavult Eü. tv. és a végrehajtásáról szóló rendeletek újragondolása és egyszerűsítésének a szükségessége kell az elsődleges cél legyen.

Azt határozottan állítom, hogy mi, emberek a legkevesebbet éppen magunkról tudjuk!

A jelenlegi Eü. tv. tudományosan nem megalapozott és elfogadott meghatározásokon alapul, továbbá az Eü. tv-ben használatos szavak nem felelnek meg a magyar nyelvnek, mert nem magyar kifejezések, a magyar nyelvben meghonosodni vélt kifejezések magyar nyelvű értelmezése is többféle. Ilyen idegen szavakkal nem lehet határozott tartamú, érthető, magyar jogszabályt alkotni!

Ezt a tarthatatlan helyzetet bonyolítja tovább a szabályozás azzal, hogy a természetes emberi gondolkodással való foglalkozást kívánja egy szűk kör-, az orvosok, szakpszichológusok, pszichoterapeuták kiváltságává tenni.

Megjegyzem, hogy ebben a törvényben és az Eü. tv-ben is már maga az „orvos” meghatározás is eleve téves. A fogorvos, a tisztiorvos, a reumatológus, a belgyógyász, az urológus stb., is orvos! Hogyan nyerhet így „orvos” kizárólagosságot olyan pszichológiai kérdésekkel való foglalkozáshoz, melyeket egyébként az egyetemen sem tanítanak, és az állítólag ezzel foglalkozók sem tudnak tudományos pontossággal meghatározni. A jogállamiság jegyében az Eü. tv. felülvizsgálata, átgondolása és módosítása lenne a szükséges és indokolt teendő, nem az általa teremtett visszás állapot fokozottabban megalapozatlanabbá tétele.

Az mindig aggályos és ellenszenves, ami valami ellen-, és nem valamiért szól!

A szabályozás azon része, amelyben a kuruzslást akként kívánja megkülönböztetni, hogy valamit „rendszeresen vagy ellenszolgáltatásért végez” az alábbiak miatt nem éri el azt a célt amit a törvény kíván, azaz nem védelmet ad egy-egy hivatásnak, hanem pont az ellenkezőjét segíti elő, az ellentétes hatást fogja elérni: az egyébként is meghatározatlan pszichoterápiás tevékenységet végzőknek ad lehetőséget arra, hogy ellehetetlenítsenek, támadjanak és kuruzslássá minősítsenek a számukra konkurens vagy konkurensnek vélt tevékenységeket. Éppen azok végeznek „tisztázatlan”, pontosan meghatározhatatlan, tudománytalan tevékenységet, akik most a „tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorítását” kívánják a törvényes eszközök látszatának igénybevételével elérni! Sorolhatnék különböző tanácsadói, pedagógiai, jogászi, lelkészi és egyéb tevékenységet, az összes ügyféllel kapcsolatos szolgáltatást, mert azok egyben mind pszichológiai szolgáltatások is. Megszületésünktől kezdve egész életünkön keresztül a szülő, a csecsemőgondozó, az óvodapedagógus, a tanító, a tanár stb. általi lelki gondozásban, a törvény szóhasználatával: pszichoterápiában részesülünk. Megjegyzésszerűen utalva arra, hogy a lényegében meghonosodott “pszichoterápia” kifejezés sem egyértelmű a hétköznapi szóhasználatban, nem meghatározott és egyértelmű sem a “pszichológia” (lélek) sem a “terápia” (gondozás,kezelés) magyar jelentése:

Az élet és a társadalom összességében önmaga is a Törvény szó használata szerinti pszichoterápiás kapcsolat, illetve ilyeneknek a szövevényes, kiterjedt rendszere, amibe ez a szabályozás megengedhetetlen módszerekkel avatkozik bele, és az ilyen megengedhetetlen beavatkozásnak teremt lehetőséget.

„Tisztázatlan hátterű” a szabályozás, és legfőképpen azok az anyagi érdekek tisztázatlanok, amelyeket ez szolgál. Tény, hogy az egészségügyben problémák vannak, ismertek az ellátási nehézségek. Az anyagi ráfordítással megoldható problémák megoldását nem jelentheti az egészségügyi ellátásból kiszorult emberek utolsó mentsvárainak a felszámolása. A kézrátétellel történő gyógyítás betiltása után a verbálisan működő közérzetjavítás visszaszorítása is megvalósul, így már csak a világmindenség rezgésén alapuló, akár kommunikáció nélkül működő módszerek kiküszöbölése lehet hátra az orwelli szép világ teljes megvalósulásához.

A Törvény megalkotása óta eltelt pandémiás időszak még fokozottabb elgondolkodásra ad okot, nyilvánvalóan megnőtt a kommunikáció jelentősége az emberek immunrendszerének az állapotára vonatkozóan. Ez akár egy hosszabb tanulmány tárgya is lehetne. Azt azonban elvitathatatlan ténynek tartom, hogy minden szóbeli kezelés alapvetően egy eszmecsere, kommunikáció. A jelen tiltakozás kizárólag a kommunikáció lényeges hatására korlátozódhat. A kommunikáció összes a jelen keretek között megkülönböztetni nem kívánt előnyös és hátrányos jelentőségére csak utalva is állítom, hogy a kommunikáció jelentőségét és a hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jelen helyzetben fokozott jelentőséget tulajdonítok annak, hogy minden ember elvitathatatlan joga még inkább az, hogy maga döntse el, hogy egyáltalán szüksége van-e és, ha igen milyen szóbeli – “pszichoterápiás” – kezelésre van szüksége.

A Tv. által védeni kívánt orvoslás az, ami a pandémia előtt is és azóta pedig hatványozottan, egyre mélyebbre süllyed, amit ráadásul jogszabályalkotással támogatnak!

A pandémia felvilágosította az embereket arról, hogy nem az egyetemek által tanított orvoslás a mértékadó, hanem a mindennapi politika általi. Ez azt jelenti, hogy ugyan az orvosokat a politika feljogosította távbetegellátásra (korábban ezt minden orvos kuruzslásnak hívta volna), de azt az egyetemeken és utána sem tanulták!

Tehát azt, hogy ki az aki gyógyuláshoz hozzá segíthet nem a végzettsége, tudása alapján döntik el, hanem az éppen aktuális politika szabályozza! Így válik értelmetlenné illetve értelmessé az egyetemek tudományos munkája is, mert azok is a politikát szolgálják!

Levelemhez csatolom a korábban 2019. évi CXI. számú Btk,-t módosító törvény T/8018 számú előkészítése során beadott tiltakozásom és annak feladóvevényeit, a Magyar Pszichológusi Kamarai törvénytervezettel kapcsolatban beadott tiltakozásomat és egy a MPÉÉ és MHE nyilvános ám törvénytelen állásfoglalását és egy a Népjóléti Főigazgatósággal folytatott levelezést is mely alapul szolgál arra, hogy a jogalkotás együttesen láthassa a meg nem engedhető, kirekesztő és manipulatív pszichoterápiás törekvést.

Bízom benne, hogy a jogalkotás nem válik megengedhetetlen érdekek alapján meghatározhatatlan és végrehajthatásában is kétséges törvény létrehozójává!

Pintér László

Elnök

Hipnózis Érdekvédelmi Egyesület

Budapest, 2021.11.02.

Mellékletek:

4 oldalon 8 db feladóvevény másolata;

11 oldal A Törvény tervezeti szakaszában beadott tiltakozás és mellékletei;

11 oldal Az NNK-val folytatott levelezés, melyből az is kiderül, hogy 2021.04.09. kelt levelemre a mai napig nem érkezett válasz.