Alábbi cikk bemutatja Ausztrália esetét, ahogyan a hipnoterápiás gyakorlat korlátozását hatályon kívül helyezte.

A kérdés az, hogy szükség van-e a korlátozásokra vagy valójában soha nem is volt szükség rájuk?

Ez a kérdés megválaszolása történt Ausztráliában is.

Ausztrália szövetségi alapon működik, ami azt jelenti, hogy Ausztráliában minden államának jelentős függetlensége van, például a terápia szabályozásában is. Volt néhány Ausztrál állam, amely pszichológusok stb. ösztönzésére törvényeket fogadott el, amelyek korlátozták a hipnoterápia gyakorlását pszichológusokra, orvosokra stb.

Voltak korlátozó törvények, amelyek 30 évig voltak érvényben és volt néhány amely 10 évig, stb., de mostanra mind megszűnt.

Elejétől kezdve lényegében a tények alapján a következő történt:

1. A pszichológusok stb. azért lobbiztak, hogy csak ők gyakorolhassák a hipnózist – a törvényalkotók meghallgatták őket, és úgy vélték, hogy a pszichológusok jól ismerik és mérvadóak a témában, ami gyakran nem igaz.

2. A korlátozó törvényt elfogadták, és így már csak a pszichológusok végezhetek hipnózist, de vagy nem csinálták a hipnózist, vagy ha mégis, akkor a Kliensek sokat fizettek érte.

3. A törvény felülvizsgálatát követően egyértelművé vált, hogy a korlátozásból csak az következett, hogy a Kliensek alig jutottak hipnózishoz, ezért hiányzott a nyilvánosság, az elérhetőség. Ugyanakkor a nem pszichológusok által végzett hipnózis során általában nem regisztráltak kárt. A nem pszichológusok gyakran relaxációs terápiákat, vizualizációs terápiákat, stresszkezelést stb. kínáltak, amelyek nem különböztethetők meg a hipnózistól, és ezeket a tevékenységeket kár okozás nélkül végezték.

4. A korlátozások a közérdeket sértették, ezért hatályon kívül helyezték őket.